Nyárádszentsimon

Nyárádszentsimon Erdélyben, Maros megye keleti részén, a Kis-Küküllőtől félreeső völgyben, a Havadtőt Nyárádszeredával összekötő út mentén fekszik Nyárádszeredától 6 kilométerre. Havad községéhez tartozik, Vadasd, Rigmány és Gegessel együtt.

Nyárádszentsimon

Az Erdélyi- medence keleti térségében festői szépségű dombok között a Kisküküllő egyik mellékvölgyében húzódik meg Havad község a maga 1544 lakosával félúton Nyárádszereda és Erdőszentgyörgy között. A község egységét a hozzá nemcsak közigazgatásilag, hanem lelkileg, szellemileg is szorosan kapcsolódó öt, ősi székely falu teremti meg, így: Vadasd, Szentsimon, Rigmány, Geges, Havad. A község összterülete mintegy 21 négyzetkilométer. Mind az öt falu székely település a legrégebbi időkből, lakói reformátusok. Etnikai összetétel szempontjából községünk majdnem teljes egészében magyar. A más nemzetiségűek nagyobb részét a roma lakosság képezi. Ők szám szerint 106- an, román nemzetiségű lakos pedig mindössze 5 él a község falvaiban.

Havad egyike Maros megye legkisebb községeinek. Sajnos mind az öt településről elmondható, hogy elöregedő képet mutatnak, hiszen az összlakosság nagyobb része 50-60 év között, illetve fölött van. Természetes növénytakaróját erdők, bükkösök, gyertyánosok, tölgyesek, rétek és nádasok alkotják. 1948 óta Havad a község közigazgatási központja. Itt találhatóak a fontosabb közintézmények: nyolcosztályos általános iskola, egészségügyi központ, rendőrség, polgármesteri hivatal. A község gazdaságára jellemző a gabonatermesztés, a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés. A földek megmunkálását szinte teljes egészében gépekkel végzik. A falvak lakói mindent megtermelnek saját szükségletükre. Megemlíthetjük a zöldségtermesztést is, mivel ez a gazdasági ág az utóbbi években jelentősen fejlődött, habár csak helyi szinten. A községre a szarvasmarha, ló, juh, sertés és a baromfi tartása a jellemző, de vannak gazdák, akik méhészettel foglalkoznak viszonylag eredményes szinten.

Havadnál a völgy kétfelé ágazik, az egyik, melyen Abod pataka foly le, kelet irányt vesz a Kis-Küküllő völgyével párhuzamosan futva; ebben fekszik Geges és Abod. A másik folytatva völgytövének északi irányát, a Nyárád völgyének irányul, ebben fekszik Szent-Simon és Rigmány..

Szent Simon a régi időkben a vidék központi egyházközsége volt: Geges, Havad, Adorján, Rigmány tartoztak hozzá. Már a XIV. sz. elején mint önálló egyházközség fordul elő. A pápai dézsmák regestrumának 1332. évi rovatában a 618 lapon így " Petrus Sac. de S. Symoul solv. 4ba . ant. et 4 denarios van jelen. Több falu nem volt feljegyezve e regestrumban, azt kell következtetni, hogy Szent Simon filiáji voltak e völgynek minden falui. Az 1557 évi regestrumban Zent-Symon néven 8 kapuval fordul elő, most házszáma 52 határt jelölt.

2002-ben 94 lakosa volt, ebből 94 magyar nemzetiségű. Napjainkra lakossága 6o fore csokkent. A lakosság zöme 50-60 év fölöttiek. A szentsimoniak földműveléssel foglalkoztak. Az idősebb korosztály szűk rétege ma is földművelő, a középkorúak állattartásból, növénytermesztésből látják el magukat. A fiatalabb nemzedék a környező falvakban, városokban dolgozik (Nyárádszereda, Marosvásárhely, Szováta, Makfalva, Gyulakuta).

A faluban működik egy hagyományos kisüsti pálinkafőzde, mely munkalehetőséget is biztosít pár családnak. A környező falvak lakói itt főzetik ki a pálinkának valót. Sok turistát is ide csalogat a pálinka , amely hivatalos védjegy alatt egyre elterjedtebb http://csipanpalinka.ro/

Nyárádszentsimon határában 5 sziklaüreg van: tatár pincéknek nevezik őket, mert tatárjáráskor a lakosok oda rejtőzködtek el, a nép többi része a völgy túlsó oldalán a ma Daraberdőnek nevezett helyre vonult vissza. A közelben található Tatárút arról kapta a nevét,hogy innen vonultak ki a tatárok. II. Rákóczi György 1657. január 18-án[25], a török nagyvezér tiltó parancsát semmibe véve indult a tragikus lengyelországi hadjáratba. Az Erdély megbüntetésére küldött török sereg a Bánságon át támadott. A Székelyföld szorosain a krími tatárok hordái, a szilisztrai basa törökjei és az őket segítő havasalföldi és moldovai seregek nyomultak a védelem nélkül maradt országba.

A falu erdejében a mostani református megyebíró, Szabó Imre Tibor még kisiskolásként társaival való játszadozás közben egy fa gyökerei alatt egy teljesen ép tatárpince bejáratára bukkant. A felfedezés évét az 1964–65-ös évekre teszi. Elbeszélése] szerint a faluban élő idős emberek tudtak az erdőbeli tatárpincékről, viszont ezek az épen maradt pince megtalálásával kerültek az érdeklődés középpontjába

Nyárádszentsimoni Tájház Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, külföldi partnerszervezeteivel (CEEWEB, DOEN ) együtt egy hosszú távú fenntartható vidékfejlesztési programot kezdett el Havad községben. A ház mögötti területen felépítették a színt, ahol régi mezőgazdasági eszközöket tárolnak, mellette a gazdasági udvar, bekerített kifutókban nagyállatok, szárnyasok láthatók. Felépítették a disznópajtát, a mag- és takarmánytárolót, az istállót, tiszteletben tartva az építkezési hagyományokat. A mezőgazdasági eszközöket, az állatokat a környékbeli gazdák adományozták. A bivalyborjúkat a bözödi Török József hozta el a gazdasági udvarba. 2006 elején elkezdődött a megvásárolt ház és gazdasági épületek (Szentsimon, 39. szám) rendbetétele – amely a hagyományos jelleg megőrzésével történt. Az összes munkálatot: ács- és kőművesmunka, villanyszerelés, vízszerelés, csatornázás, stb. helyi: rigmányi, havadi és szentsimoni szakemberek végezték.

A Tájház a vidékre jellemző hagyományos építkezési stílust (tornácos vályogházak), az egykori parasztházak berendezési tárgyait, eszközeit, a vidék hagyományos kismesterségeit, termékeit, szokásait és népviseletét mutatja be. Erre a célra használják a ház két szobáját, valamint a nyári konyhát. A nagyobb tárgyak, eszközök (szekér, szán, borona, eke, prés, stb.) a ház mögötti udvaron készülő tető (szín) alatt kaptak helyet. A gazdasági épületek (istálló, csűr, ólak) a vidék hagyományos állatfajtáit, valamint ezek helyes tartásmódját mutatják be. Tehén, bivaly, juhok, kecskék, különböző szárnyasok, disznók és kutyák. Ezeken túlmenően, a gazdaságban még további érdekességeket is meg lehet szemlélni, mint például komposztvécét, vagy pedig napenergiával működő gyümölcs aszalót

Az épületegyüttes több célt szolgál: • a helyi termékek kiállítási pontja • Havad község egyik kulturális központja • kézműves foglalkozások tartása gyerekeknek (környező falvak iskolásainak, nyári táborozóknak) Az eddig leírtakból érezhető, hogy a tájház több mint egyszerű múzeum. Valójában egy „élő” múzeumként működik, hiszen az itt kiállított tárgyak, bemutatott mesterségek egy részét az ide látogató csoportok élőben is megnézhetik. Például: a Tájházban a látogatók megnézhetik a kovácsok által használt szerszámokat, később pedig megnézhetnek egy működő kovácsműhelyt, és azt, hogy hogyan patkolnak meg egy lovat. Ugyanígy megfigyelhetik a hagyományos, fonott méhkasokat, utána pedig megnézhetnek egy működő méhészetet a községben, és mézet vásárolhatnak a helyi méhészektől. Ily módon a Tájház nagyon vonzó programokat kínál az ide látogató iskolás csoportok és felnőttek számára, amelyek igazi bepillantást tesznek lehetővé a falvak életébe.

A kicsi faluban a Mihály család művésztelepet is létrehozott, amely 2011-től rendszeresen működik. Havadon 2010. március 15-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői jelenlétében felavatták Kossuth Lajos mellszobrát. Székelyudvarhelyen készítették el a marosvásárhelyi Hunyadi László tervei alapján. A mintegy nyolcvankilós alkotás megközelítőleg 2800 euróba került. A havadi önkormányzat tervét számos támogató segítette. 2012-ben 11 fős huszár hagyományőrző szakasz is szerveződött a községben, akik a 15. Mátyás huszárezred hagyományait ápolják.

Geges a marosszéki alma termesztéséről is híres. Egykori iskolájában pedagógiai gyűjtemény látható Rigmányban született Madaras József (1937-2007) Kossuth-díjas színművész, a magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alakja. Rigmány református paplakához tartozik egy turistaszállás is.